Egy szép tavaszi reggelen történt. Amikor a tavaszi nap első sugarai megsimogatták a réten a virágok szirmait,
és a reggeli pára cseppeken aranyszínben megcsillantak. A pillangók pedig dalolászva táncot jártak ezek felett,
és színeikkel reneszánsz festménnyé téve a mező smaragdzöld színeivel teljes képét. Amikor a cikázó bóbiták
pihe könnyedséggel libbentek keresztül a jácint illatú langyos levegőben, miközben ezeket kikacagva ugráltak
a kis tappancsukkal a nyuszik a fűben. Ohh tavaszi mámor… egészen megmámorosodtam.
Ekkor történt, hogy az egyik kicsi pillangó a napon szundikáló kis nyuszi orrocskájára rárepült.
Ekkor a kicsi nyuszika, egy óriásit hapcizott. Hapcija, mely jó bő nyálas volt, a sok pollentől felgyülemlett
taknyával együtt elég súlyos volt ahhoz, hogy jókora távolságot tegyen meg. Egészen eltalálta az ott játszadozó
másik nyuszi arcát. Erre a másik nyuszi ijedtében jól összefosta magát, majd a szájába kerülő takony-nyál elegytől
hányingere támadt, és jól lehányta a mellette sütkérező sündisznót. A kis sündisznónak tüskéire ráhulltak a nyuszi
hányásában megemésztődött retkek, saláták zöldségek. Így a kellemes tavaszi napsütésben a sündisznócska mit sem
sejtve sündörgött tovább jól lehányva a mezőn. Közben arra tévedt a barna maci - aki nem látva a sünikét
(mivel el volt takarva a zöldséges hányással) – jól rálépett a sünikére, akinek ott helyben kifolyt az összes bele.
A maci ezután a tüskéktől jajveszékelve ugrált tovább a pázsiton - miközben felrúgta az egyik ott felejtett tábortűz
hamuját - majd egy fának ütközve kifröccsent az agyveleje, melyet később egy kis madárka csipegetett fel ebéd
gyanánt. A maci holttestét pedig varjak szedték szét, kitépett szemgolyóján megcsillant a tavaszi nap aranyló
sugara. A felrúgott tábortűzből szerteröppenő aranyló parázsszemek hamar felgyújtották a festői láthatárt.
A tűz gyorsan terjedt és a kis pillangók sok helyen a virággal együtt szénné égtek. A nyuszik jajjveszékelve
ugráltak tovább, miközben tűzcsóvát húztak a seggükkel. A reggeli páracseppek ezen a tavaszi napon hamar
felszáradtak… a tűztől…. a tavaszi mámorom hamar elmúlt azt hiszem… (lehet másról írok legközelebb, talán
a pestisről… az kedvesebb történet…)
